A jóféle sáfrány (Crocus sativus) legendás növény. Szárított bibéje évezredek óta a keleti konyhák elmaradhatatlan, de „aranyáron” kapható fűszere. Feltehetően Kis-Ázsiából származik, de a Közel-Keleten már 4000 éve is ismert volt. Európában feltehetően a keresztes háborúk során vagy a mórok révén terjedt el. Hamarosan a középkor kedvelt fűszerré vált, sok ételt színeztek és ízesítettek vele. Első magyarországi említése 1429-ből származik, s főleg a 17–18. században volt népszerű. A felvidéki Trencsén, Nyitra és Turóc vármegyékben sáfránytermesztéssel is foglalkoztak, ahonnan a házaló sáfrányos tótok, a safranyikok hordták szét az országban. A jóféle sáfrány termesztése és a fűszer előállítása rendkívül munkaigényes folyamat, hiszen csak a fonalasan elágazó, sárga bibéit használjuk. Az arab eredetű sáfrány szó is sárgát jelent (eredetileg: assfar, safahran, zafran). A sáfrányt a magyar konyhából a paprika elterjedése és az ezzel bekövetkező ízlésváltozás szorította ki. A jóféle sáfrány ősszel virágzik, szemben a tavasszal virágzó hazai fajokkal. A tavasszal virágzó sáfrányok dísznövényként is rendkívül népszerűek
A sáfránynemzetségnek Európában mintegy 80 faja van, többségük a Földközi-tenger vidékén él. A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus), mint a neve is mutatja, a Kárpátok bennszülött faja, havasi legelőinek jellegzetes, kora tavaszi virága. Virágzása hónapokig tart, szorosan követve a hó olvadását. Bimbói gyakran a hó alól törnek a felszínre. Az Alföldön már februárban találkozhatunk vele, míg a havasok kései hófoltjai körül még júliusban sem számít meglepetésnek néhány virágzó töve.
Legnagyobb tömegben április végén virít, amikor a havasi legelők kiszabadulnak a hó fogsága alól. Ilyenkor turisták tömegei lepik el az ismertebb termőhelyeket, például a Bihar-hegység Pádis-fennsíkját. Újabban vezetett túrákat is szerveznek, kifejezetten a kárpáti sáfrányok megtekintésére. A Kárpátokban nem veszélyeztetett a faj, hazánkban viszont rendkívül ritka, a Bereg-Szatmári-síkon vannak őshonos állományai, például Tarpa, Garbolc és Magosliget közelében. Itt a kárpáti sáfrány – a terület hegyvidéki jellegű klímájának köszönhetően – más kárpáti elterjedésű növény- és állatfajokkal él együtt. Dunántúli állományainak (pl. Zalaegerszeg, Villány) őshonossága erősen vitatott.
A kárpáti sáfrány az alacsonyabb régiókban keményfás ártéri ligetekben, gyertyánostölgyesekben és bükkösökben él, de igazi élőhelyei a havasi legelők, ahol elképesztő tömegben képes elszaporodni, különösen a pásztorszállások (esztenák) környékén. A legelő jószág taposása és trágyázása láthatóan kedvez a növénynek, különösen azért, mert a virágzása még a nyájak érkezése előtt lezárul.
Hazánkban öt sáfrányfaj él, közülük a kárpáti sáfrány a legnagyobb, akár a 8–15 cm magasságot is eléri. Virága változatos színű, leggyakrabban halványlila, de fehér vagy sötétibolya is lehet. Jellemző, hogy a lepleken a csúcs közelében egy sötétebb, „V” vagy szív alakú folt van. Levelei a virágzást követően nőnek meg és még később is felismerhetőek a középér fehér csíkjáról.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
